Hírek

A világszínvonalú tárlatok megjelenésével igény lépett fel, hogy ne csupán „szárazon” mutassák be a tárgyakat, hanem azok hatását erősítendő belsőépítészeti eszközökkel adjanak hangsúlyt a műtárgyaknak.

Sok olyan kiállítás került megrendezésre, amelyekre már elegendő pénzt is áldoznak, azonban néha a legjobb szándék mellett sem távoznak a látogatók elégedetten.Véleményem szerint egy kiállítás akkor jó, ha négy fő szempontot tartanak szem előtt:

1.    Műtárgyvédelem
2.    Látogatók komfortérzete
3.    Belsőépítészeti hangulati elemek
4.    Energiahatékony megoldás

A fenti szempontok betartásakor a legfontosabb, hogy ezek sorrendje nem felcserélhető, csupán az utolsó kettő esetében képezheti vita tárgyát!

Tapasztalataim szerint Magyarországon az első ponttal nincs probléma. Sokszor a sok műkinccsel rendelkező országokhoz (pl. Olaszország, Egyiptom) képest sokkal komolyabban vesszük a műtárgyak védelmét, legyenek azok régészeti relikviák vagy művészeti alkotások. Azonban a bizonyítási vágy, hogy jobbat alkossunk, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országok nagy múzeumai, néha felcserélteti a szervezőkkel a második, és a harmadik szempontot. Vagyis gyakran a látogatók kényelmét a hangulati elemek mögé sorolják. (Pedig azt gondolná az ember, hogy a kiállítások a vendégeknek szólnak).

Gyakori hiba a túl kevés vagy éppen túl sok információs felirat, amelyek a legtöbbször kontraszt nélkül és apró betűkkel vannak kiírva. A műtárgyak rossz elrendezése miatt a látogatóknak hajlongani kell, vagy előfordul, hogy a festményeket úgy rendezik el, hogy két festmény nézése közben a két látogató egymásnak pont kitakarja a látványt.

Az ideiglenes kiállítások során természetes, hogy mivel a kölcsöntárgyak csak meghatározott ideig vannak nálunk, ezért minél több látogatónak akarják őket megmutatni. Emiatt sokszor hatalmas tumultus alakul ki a kiállítótérben, ahonnan az ember, miután rájön, hogy a tömegben semmit sem lát, minél előbb ki is akar menekülni.

A műtárgyak világítása során is el szoktak követni hibákat. Ezeket szeretném kicsit jobban górcső alá venni, hátha tudok vele segíteni a kiállítások rendezőinek.

Mint már említettem a legfontosabb szempont a műtárgyak védelme. Minden műtárgy tulajdonosa meghatározza a maximális megvilágítási szintet. Ezt bizonyos keretek közé kell szorítani. Kutatások szerint az ember 55 éves korig még meg tudja különböztetni a színeket valamivel 50lux-os megvilágítás alatt is, ennél idősebb embereknél azonban ez már egyre kevésbé igaz. Ez határozza meg a kiállításokon alkalmazott legkisebb megvilágítási szintet.

Az általános irányelv, hogy a szerves alapú tárgyak (textil, papír, stb.) esetében 50 lux a megengedett fényerő (ritkán 40 lux), míg az olajfestmények esetében 150-250lux. A fém és kőtárgyakra nincs ilyen korlátozás.

Sajnos ez a megközelítés nem a legjobb mód, mert kicsit közelebbi megoldás lenne a világítás időegységre vonatkoztatott meghatározása, vagyis hogy ez a megvilágítási szint napi hány órát érheti a tárgyat. Bár ezt a legritkább esetben adják meg a műtárgyak tulajdonosai, azért mi ha lehet, vegyük figyelembe, hogy csak a kiállítás idejére legyenek megvilágítva a tárgyak.

Természetesen nem érheti a tárgyakat semmilyen közvetlen UV illetve, infra sugárzás. Ezért általában ki kell zárni a szűretlen természetes világítást, és a fénycsöves vagy kompaktfénycsöves megoldások csak bizonyos esetekben és módon jöhetnek szóba. A fémhalogén lámpás megoldásokat pedig szinte mindig kizárhatjuk. A legcélszerűbb a halogén lámpás eszközök alkalmazása. Ezek színhőmérséklete, színvisszaadása tökéletesen megfelel, és a törpefeszültségű lámpák jól optikázhatóak, így káros fényszóródások nélkül (amik többek között a kápráztást okozzák) kiemelhető a kívánt tárgy, és fényerő szabályzásuk sem jelent problémát. A korszerű világítási rendszerek esetében minden lámpatest szabályozható. Így akár egymás melletti tárgyak esetében is megoldható a különböző megvilágítási szint. Azonban azt tudni kell, hogy a nagyon leszabályozott halogén lámpa színe egész sárgává válhat, így nem a kép színeit adja vissza. A gyakorlati tapasztalat erre különböző megoldásokat adott.

Ha sötét kiállítást akarunk csinálni, a drámai hatás vagy a speciális műtárgyvédelmi okok miatt fontos tudnunk, hogy hiába küzdünk a műtárgyak aprólékos megvilágításával, ha a feliratok végül félhomályban maradnak, a vendégek felháborodva fognak távozni!Minden kiállítás egy műtárgylistával kezdődik. Ez jó kiinduló alap. De festmények esetében például úgy teljes az információ, ha tudjuk, hogy milyen keretben van, milyen a lakkozása, van-e előtte üveg vagy plexi, esetleg az non-reflektív-e, illetve milyen az akasztásának módja. Mivel ha fényes a lakkozása, vagy normál üveg vagy plexi van előtte, akkor szinte lehetetlen szemből világítani. Ha mély a kerete, természetesen meg kell küzdenünk a keretárnyékkal, ami rossz esetben „belevág” egy árnyékot a festménybe. A mélyen előre dőlő rögzítés segít a csillogás ellen, de növeli a keretárnyékok megjelenését.

Általában azt lehet mondani, hogy a legnehezebb feladat a műtárgyon az egyenletes megvilágítást elérni. Pedig erre komoly hangsúlyt kell fektetni, mert nem „illik” újra értelmezni a műtárgyakat az alkotó beleegyezése nélkül egy-egy részlet kiemelésével, hangsúlyozásával. Ezt jó minőségű lámpatestetekkel és körültekintő beállítással el lehet érni.

A lámpatestek beállításakor érdemes figyelembe venni a szimmetriaigényt is. Míg festmény esetében a szimmetrikusságra kell törekedni (hogy a falon megjelenő árnyék ne rontson a látványon), a szobrok esetében a legnagyobb hiba, ha szimmetrikusan próbálunk világítani. Minden szobornak jót tesz az aszimmetrikus láttatás, mert javítja a plasztikusságát. A szórt, diffúz erős fény azonban elveszi a szobrok 3 dimenziós dinamikáját, ezért azt célszerű kerülni.

A vitrinek világítása külön műfaj. Ezek lehetnek külső vagy belső világítások. A külső világítás esetében a leggyakoribb hiba a vitrinélek árnyéka műtárgyon. Ezért érdemes összeegyeztetni a vitrin méretét, helyét a világítási pozíciókkal.A belső világítás esetében lehet ez ledes vagy száloptikás. Pillanatnyilag a pontszerű kiemelések terén még a száloptika az optimális megoldás, de a teljes felület bevilágításakor már szóba jöhetnek a korrekt ledes applikációk is.

Természetesen csak felületes lehet az ilyen rövid terjedelmű írás. Csupán az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet, hogy a kiállítás rendezésekor nagyon fontos a hangulati összkép, de nem szabad azt a műtárgyak védelme és a látogatok kényelme elé helyezni, így a tárgyak és a feliratok láthatósága sem lehet áldozata a belsőépítészetnek.