Hírek

A kiállításokon nem egy tárgyat nézünk, hanem egy egész tárgy csoportot, egy elrendezést, egy térélményt.

Az idő és tér relációja a zsidó kultúrával – interjú Toronyi Zsuzsannával, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetőjével

A projekt ismertetése és annak kultúrális háttere

A múzeumunk utolsó emlékkiállítása 1984-ben nyílt meg, amit 2017-re újítottunk meg. A téma örök: a zsidó ünnepek rendjét és a zsidó életútnak a tárgyait mutatjuk be, hiszen a mi tárgyaink erre predesztinálnak minket, ez érdekli leginkább a látogatóinkat.

Az átalakítás elsősorban technikai és vizuális felújítást jelent. Ehhez próbáltunk egy olyan elrendezést találni, amely egyrészt illeszkedik az épülethez, másrészt vezeti a látogatókat és segíti őket a bejárási útvonal helyes megtalálásában, így azt kapják, amit szeretnénk, hogy megértsenek. Harmadrészt pedig azt a két témát, amit fontosnak érzünk minden múzeum esetében – de esetünkben különösen – az időnek és a térnek a relációját a kultúránkkal. Mindezt hangsúlyosan bemutatva és vizuálisan elemelve a kiállítás többi elemétől. Ezzel a céllal készültek a hengerek, ami egy picit más, mint az általános vitrinrendszere ennek a kiállításnak, de vizuálisan nagyon szépen illeszkedik és a látogatók számára egységes képként jelenik meg.

a tér- és időkapszula ötletének eredete

A Zsidó Múzeum hagyomány tisztelő egyházi intézmény, ezért fontos volt számunkra, hogy valamilyen módon megőrizzük a régi lebontott kiállításnak az emlékét.
Az időkapszula helyén korábban egy nyolcszögletes nagy üveg vitrin állt, ezért van a hengerekben is 8-8 tárgy. A szögletes formát már nem éreztük ide illőnek, tekintve, hogy épületben minden íves, és minden köríves, ami a cirkulalitást és örökké visszatérőséget, az időben örökké visszatérő azonos fogalmaknak a rendszerét jelenti, azt ezzel a kör formával gondoltuk megvalósítani.

A múzeumi gyűjtemény rabbija Darvas István, akivel rengeteget elmélkedtünk erről, tematikailag és tartalmilag is. Vizuálisan az Atelier Architects, Kiss Gál Zsuzsa és Kiss Gál Gergő tervezték meg.

A gyönyörű mintázatú grafikai vonulatot Dávid Gábor készítette.

A letisztult rajzolat az, ami tulajdonképpen elárulja és egyértelművé teszi a látogatónak, hogy itt az időről, a másik henger esetében pedig a térről beszélünk.

Bár az csak egy vízjel szerű nyomat, megadja azt a lehetőséget a Hold fázisokkal, az ünnepek nevével, szimbólumokkal, hogy mélyebb behatást nyerjenek a kultúrába azok, akik ezt nézik. Ebben nagyon sok minden volt fontos: egyrészt, hogy jelenjenek meg a héber betűk, a judaizmus kultúrájában egy alapvető tényező. Van azonban egy másik panelünk is, amit a hengerrel egyszerre lát a látogató, amin egy rabbinikus magyarázat látható és amikor valaki belép a térbe, akkor ezt a kettőt össze tudja olvasni.
A kiállításokon nem egy tárgyat nézünk, hanem egy egész tárgy csoportot, egy elrendezést, egy térélményt. Összeségében egyfajta befogadói hangulatot kap a látogató és ha ez így együtt jelenik meg, akkor én azt gondolom, vagy inkább azt remélem, hogy valóban azt az olvasatát kapja a judaizmusnak, amit át szeretnénk adni.

Miben lépett túl az eredeti ötleten a megvalósulás?

Ezeket a hengereket készíteni egy őrületes élmény volt számomra. Nagyon szeretem, amikor van egy stabil vízióm valamiről, ami persze nem úgy valósul meg, mert a technika, meg a megvalósítás, meg a praktikus részletek nem oda vezetnek. Eredetileg azt gondoltam, hogy ezen a hengeren lesz majd egy acél sáv, amit tekergetni lehet és meg lehet nézni, hogy éppen milyen nap van, mindez egy digitális eszközként is megjelenik. De ezt pont azért vetettük el, mert nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen a digitális kultúra a jelen valóságában egy múzeumban. Első körben eszünkbe kell, hogy jusson, hogy ez egy nagyon gyorsan avuló technológia, aminek folyamatos cseréje szükséges és ez egy állandó kiállítást problematikussá tesz. Ezért mi ezeket a digitális eszközöket elkülönítetten, a padokba építve fogjuk kínálni a látogatóknak. Viszont azzal, hogy a hengerek felülete ennyire letisztult és sima lett, s hogy nincs benne ez a bizonyos technikai plusz, ettől lesz időtálló.

Ugyanakkor azért is nagyon jó, mert készült hozzá egy applikáció, amivel még több mindent tudunk megmutatni, például a kiállított Rimonpárnak a csengettyű hangjait is meg tudják hallgatni a látogatóink.

A bemutatott 16 kiállított tárgynak kellemes környezetet biztosít a két henger. Ablakonként 1-1 tárgyat mutatunk be, egyedi részletes szövegezéssel, két nyelven. A speciális egyedi tervezésű világításnak köszönhetően a zsidó ünnepek kellékei különleges látványt nyújtanak.

Sikerült azt a hangsúlyt megvalósítani, amit elképzeltünk. Volt némi küzdelem annak érdekében, hogy ezek ilyen szépek legyenek. Többször kellett újra tervezni, de azt gondolom, hogy az mindig pozitív, ahogyan a megvalósulás, a tartalom folyamatosan tud alakulni a formával együtt, s ez nagyon összehangoltan jelenik meg a végeredményben. A közös munka során valami újat tanulunk és mindenkinek van benne valami öröm.

Az előkészületek során maximalistákkal dolgoztam együtt, a grafikusnak, a designereknek, a fordítóknak, a gyártónak, a világítástervezőknek és nekem is, mindenkinek rettenetesen fontos volt, hogy ez tényleg tökéletes legyen, hiszen egy ilyen sima fehér felületnél a legapróbb hiba is sokkal nagyobbnak látszik, mint mondjuk egy zajosabb, vizuális felületnél.

A Zsidó Múzeum felújított kiállítása túlmutat a klasszikus tárlatokon. A hazai és nemzetközi látogatókon kívül szervezetten érkezik egy tanári továbbképzés közönsége, akik meg tudják tanulni, hogyan lehet ezt az egész kiállítást az oktatásba és a jövő generációjának a felkészítésére használni.

további képek a projektről itt elérhetőek